A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Windows 7. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Windows 7. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 12., csütörtök

Új funkciót kaptak a felhasználók a Microsofttól

A Microsoft a napokban egy új segédeszközzel lepte meg a Windows 7 felhasználókat, melynek telepítése után a Windows Lemezkarbantartója egy plusz funkciót fog kapni, s ennek segítségével könnyedén törölhetjük majd a felesleges Windows Update fájlokat rendszermeghajtónkról.

Az újdonságra azért volt szükség, mert az évek során a rendszerre kiadott frissítések túl nagymértékben növelték a merevlemezen elfoglalt helyet, miközben a régebbi, már nem használt frissítési fájlokra a felhasználóknak már egyáltalán nincs szükségük. Az egyetlen szervizcsomag frissítési fájljai is csak foglalták az értékes területet, melyet a felhasználók nagy része jelzett is a Microsoftnak. 

Ezeket a fájlokat egyébként a második szervizcsomag törölte volna, de mivel ilyen nem fog érkezni, így szükség volt erre a segédeszközre. Az említett frissítést a cég a KB2852386-os számon tette közzé, mely "A Windows Update karbantartása" opciót teszi nekünk lehetővé a Lemezkarbantartóban. 


A szükségtelen frissítési fájlokat úgy törölhetjük, hogy vagy rendszergazdaként elindítjuk a Lemezkarbantartót, vagy pedig rákattintunk a "Rendszerfájlok törlése" lehetőségre. Ennek hatására, a törölhető fájlok között megjelenik nekünk a fentebb említett "A Windows Update karbantartása" opció. Az "OK"-ra kattintva véglegesen törölhetjük rendszerünkből a felesleges fájlokat, mellyel értékes lemezterületet szerzünk vissza. (Akár több GB-ot is!)

Az említett frissítés letölthető a Microsoft oldaláról 32 bites és 64 bites rendszerekre egyaránt, s a méret miatt sem kell aggódnunk, hiszen alig fél MB-os fájlokról van szó. Aki nem szeretné letölteni, annak sem kell aggódni, mivel a frissítés már elérhető a Windows Update-en is "Fontos" jelöléssel ellátva. (Az októberi frissítésekkel együtt érkezett.)

Frissítés: A Windows 8 (és persze 8.1) felhasználóknak ez az opció alapértelmezésként a rendszerben található! 

2013. december 9., hétfő

Windows 7 - Új funkciót kaptak a felhasználók a Microsofttól

Microsoft a napokban egy új segédeszközzel lepte meg a Windows 7 felhasználókat, melynek telepítése után a Windows Lemezkarbantartója egy plusz funkciót fog kapni, s ennek segítségével könnyedén törölhetjük majd a felesleges Windows Update fájlokat rendszermeghajtónkról.



Az újdonságra azért volt szükség, mert az évek során a rendszerre kiadott frissítések túl nagymértékben növelték a merevlemezen elfoglalt helyet, miközben a régebbi, már nem használt frissítési fájlokra a felhasználóknak már egyáltalán nincs szükségük. Az egyetlen szervizcsomag frissítési fájljai is csak foglalták az értékes területet, melyet a felhasználók nagy része jelzett is a Microsoftnak. 

Ezeket a fájlokat egyébként a második szervizcsomag törölte volna, de mivel ilyen nem fog érkezni, így szükség volt erre a segédeszközre. Az említett frissítést a cég a KB2852386-os számon tette közzé, mely "A Windows Update karbantartása" opciót teszi nekünk lehetővé a Lemezkarbantartóban. 


A szükségtelen frissítési fájlokat úgy törölhetjük, hogy vagy rendszergazdaként elindítjuk a Lemezkarbantartót, vagy pedig rákattintunk a "Rendszerfájlok törlése" lehetőségre. Ennek hatására, a törölhető fájlok között megjelenik nekünk a fentebb említett "A Windows Update karbantartása" opció. Az "OK"-ra kattintva véglegesen törölhetjük rendszerünkből a felesleges fájlokat, mellyel értékes lemezterületet szerzünk vissza. (Akár több GB-ot is!)

Az említett frissítés letölthető a Microsoft oldaláról 32 bites és 64 bites rendszerekre egyaránt, s a méret miatt sem kell aggódnunk, hiszen alig fél MB-os fájlokról van szó. Aki nem szeretné letölteni, annak sem kell aggódni, mivel a frissítés már elérhető a Windows Update-en is "Fontos" jelöléssel ellátva. (Az októberi frissítésekkel együtt érkezett.)

A Windows 7 a legnépszerűbb a régióban

Bár egyre népszerűbb a Windows 8, egyelőre a Windows 7 a nyerő: egyedül Szlovákiában esett vissza a piaci részesedése. A Vista és XP népszerűsége csökken.

A Gemius elemezte a weboldalak Microsoft-rendszerekkel generált számítógépes forgalmát. Az eredmények összehasonlításának Magyarország mellett a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban, Szlovákiában, Észtországban, Lettországban és Litvániában ejtették szerét. Kiderült, hogy a Windows 8 feltörőben van az egyes országokban, a legmagasabb népszerűséget Lengyelországban, Észtországban és a Cseh Köztársaságban érte el. 2013 októberére ez az operációs rendszer volt telepítve az internetezők számítógépeinek mintegy 6 százalékára a felsorolt országokban.


Továbbra is a Windows 7 az első számú választás az internetfelhasználók számára. Az operációs rendszer egyik utolsó előtti változata még mindig igen népszerű. E tekintetben Szlovákia az egyetlen kivétel a környező országok közül, itt volt a legalacsonyabb a Windows 7–tel futó számítógépeken generált internet forgalom aránya valamivel kevesebb, mint 42 százalék 2013 októberében.

Eközben a Vista és az XP forgalom aránya fokozatosan csökken a vizsgált országokban. A Vista legnagyobb csökkenése is Szlovákiában tapasztalható, több mint 36 százalékkal kevesebb, mint 2012 szeptemberében. Az XP népszerűsége is csökkent az egész vizsgált térségben. A Windows XP-t leggyorsabban elhagyó internet felhasználók Szlovákiában, Litvániában és Észtországban vannak. Ezekben az országokban, 2013. októberben a Windows XP-t futtató számítógépek aránya az internetes forgalom egyharmada volt, ami kevesebb az előző évben mérthez képest.


2013. december 8., vasárnap

Windows 7/2008 R2 kernel újdonságok - Energiagazdálkodás

Az új Windowsokban sokat tettek azért, hogy kevesebb energiát fogyasszanak a gépek. Munkaállomás esetén az akkuidő miatt fontos ez, kiszolgálóknál a villanyszámla és egyáltalán az energiapazarlás miatt fontos szempont a spórolás. Hogyan tudunk takarékoskodni? Automatikusan kapcsoljuk le azokat az eszközöket, amelyekre az adott pillanatban nincs szükség. Az előszobalámpát elintézzük kézzel, de a hardvereszközökhöz jobb, ha az operációs rendszer is segít, elvégre ő tudja, pontosan mit használunk és mit nem. Azt már régóta ismerjük, hogy a Windows lekapcsolja a képernyőt vagy a merevlemezt, ha nem ülünk a gép előtt. Vagy lejjebb vette a processzor órajel-sebességét, ha akkuról dolgoztunk. Nyilvánvalóan az egész témakör arról szól, hogy feladunk némi számítási teljesítményt, cserébe áramot spórolunk meg.

Persze lehet azért finomabban is szabályozni a megtakarításokat, akkor is, ha aktívan működik a gép. Erről lesz szó a következő részekben. 

Processzortámogatás 

A modern processzorokat át lehet kapcsolni alacsonyabb energiafogyasztású üzemmódokba. Az egyik megoldás az órajel frekvencia csökkentése, és a tápfeszültség csökkentése, ezek az ún. P állapotok. A frekvencia csökkentésével a belső kapacitások töltéséből-kisütéből származó dinamikus veszteség csökkenthető, a tápfesz csökkentésével pedig a szivárgóáramok okozta statikus teljesítményveszteség (a dinamikus veszteség egyenesen arányos a frekvenciával, a statikus pedig négyzetesen a feszültséggel). Mobil gépeken, laptopokon ez jó megoldás akkus üzem esetén, megy tovább a gép, csak kicsit lassabban. Passziánszhoz elég. Indexet olvasni még sok is.
Kiszolgálókon is használható lenne a frekvenciaszabályozás, azonban mivel ezekben általában elég sok processzor van, gyakran más megoldást használnak. Itt nem arról van szó, hogy csökkentik az órajel frekvenciát, hanem egyre mélyebb alvó állapotokba kapcsolják a processzorokat. Ezeket C állapotoknak hívják. Minél mélyebbre altatjuk a procit annál kevesebbet fogyaszt, de annál több idő is kell, mire észhez tér.
Nem annyira mély alvásból a megszakítások felébresztik a processzorokat, de a legmélyebb állapotokból már csak a maradék, még aktív processzorok tudják felébreszteni az alvókat.
Nagy vonalakban a következő C állapotokat ismerik a mai Intel processzorok:
· C0: teljes gázon működik
· C1, halt: nem hajt végre utasításokat, de szinte azonnal folytatja a futást, ha kell. Ennek egy továbbfejlesztett változata a C1E, ekkor lecsökkentik a processzor frekvenciáját és lejjebb húzzák a tápfeszültségét is.
· C2, stop-clock: ebben az állapotban már nem csak a processzoron belül kapcsolnak ki dolgokat, hanem bizonyos buszok szintjén is, de a processzor cache-t frissítik
· C3, sleep: itt már a processzor gyorsítótárát se tartják szinkronban, teljesen kikapuzzák az órajelet is
· C3, deep sleep: a legújabb processzorokban mélyebb alvó állapotokat is el lehet érni, itt a processzor energiafogyasztása már nagyon kevés lesz, de cserébe már több 10 ms kell az altatáshoz és az ébresztéshez is.
A gép indulásakor az eventlogban láthatók bejegyzések, amelyek a processzorok energiatakarékossági képességeit írják le, pl az alábbi egy szerveren látható:
Processor 6 exposes the following: 
1 idle state(s)                    //csak C1-et tud 
0 performance state(s)                //Nincsenek benne P állapotok implementálva 
8 throttle state(s)           //8 T állapot (STPCLK, hasonló a P állapotokhoz)

Ez pedig a laptopomról, amiben mobil processzor van:
3 idle state(s)                    //C3-ig képes lemenni 
4 performance state(s)                //4 P állapot 
8 throttle state(s)           //8 T állapot

Core Parking 
Láthatjuk, hogy szépen tudnak aludni a mai procik, most már csak az kell, hogy a Windows hagyja is őket minél tovább aludni. Erről szól a Windows 2008R2-ben bevezetett egy új technológia, a Core Parking.

Az eddigi Windowsok a maximális kiszolgáló-teljesítményre voltak hangolva, azaz igyekeztek kihasználni az összes processzort és egyenletesen elosztani rajtuk a terhelést, hogy a válaszidők és a kiszolgáló áteresztőképessége maximális legyen. De ettől nem csak a kiszolgáló-teljesítmény lesz nagy, hanem a villamos is, azaz sokat eszik a gép. Ha nem túl nagy a terhelés, és elég sok proci van egy kiszolgálóban, akkor a kisebb terhelést ki lehet szolgálni kevesebb processzorral is, cserébe azok valamivel terheltebbek lesznek, illetve a válaszidő valamennyire nagyobb lesz. Kicsit vagy közepesen terhelt kiszolgálóknál így nagyon sok teljesítményt meg lehet spórolni. Gondoljuk arra, hogy veszünk egy bika vasat, ami nap közben jól ki van terhelve, de éjszaka meg malmozik, pihen. Miután az utolsó terhelést okozó kolléga is elment és lekapcsolta a lámpákat, a Core Parking szépen lekapcsolja a felesleges processzorokat. A legelsőt mindig üzemben hagyja, hisz valakinek le kell kezelni az óra hardvermegszakítást, de a többiek szépen alukálnak. Egy sokprocesszoros gépen ez óriási megtakarítást eredményez. Az 1. ábrán a Resource Monitor bal alsó sarkában látható, hogy éppen alszik, parkolt a második processzor.


1. ábra: parkol a második processzor
Sokprocesszoros gépeken még közepes terhelésnél is tud parkolni jó pár processzor. Ez ne úgy képzeljük el, hogy órákig alszanak a processzorok, hanem alszanak pár másodpercet, aztán felébrednek, végeznek némi munkát majd megint alszanak egyet. Van, amikor csak pár tíz ms-ig alszanak, van, hogy percekig.
Timer összevonás (Timer coalescing) 
Alvást gátló problémás pont, hogy az alkalmazások indíthatnak saját timereket, amelyek a megadott időközönként meghívnak a programban egy függvényt. Általában akkor élünk ezzel, ha valamit periodikusan meg kell ismételni, pl. várakozni valamilyen eseményre, amelyre nem tudunk kernel szinkronizációs objektummal várni.
A program azt mondja: kérek visszahívást mondjuk minden másodpercben. Ekkor a Windows elindít egy hardver timert, ami megszakításban jelez az OS-nek, hogy lejárt az idő, majd a Windows átdobja a hívást a kérő folyamatnak. Könnyű elképzelni, hogy sok program sok timere teljesen szabálytalan időközökben üt be, mert más a peródusidejük és más pillanatban indították el őket. Ez azért probléma, mert így a processzorok nem sokat tudnak aludni, hisz állandóan jön egy timer megszakítás.
Windows 7/2008R2-től a programok megadhatják, hogy mennyi csúszást viselnek el a timer időzítésében. Gondoljunk bele, sok esetben csak hasra ütésre választunk, mondjuk 1 mp-es periódusidőt, valójában teljesen mindegy, hogy ez 800ms vagy 1.5 mp lesz. Ha a programok jóindulatúak, és megadnak egy számukra elfogadható tűrést, akkor a Windows úgy rendezi össze a timer igényeket, hogylehetőleg sok program timer beütése egybe essen, ezáltal több ideig tudnak a processzorok aludni.
2. ábra: timer összevonás, a szétszórt timer eseményeket egybetereli a Windows, hogy ritkábbak legyenek a hardvermegszakítások, többet alhassanak a processzorok
Intelligens Tick elosztás 
Egy processzor -általában az első- sose alszik, mert a kb. 15 ms-onként érkező óra megszakítást valakinek le kell kezelni. Ezt hívják ticknek. A tick alapvetően fontos egy preemptív operációs rendszer működéséhez, mert ebben (precízebben ez által kiváltva) van lehetősége az OS-nek lefuttatni az ütemező (scheduler) kódját, amely a szálak közötti ütemezést biztosítja. Ha nem lenne hardver megszakítás, hogyan tudná elrángatni a vezérlést az OS az éppen futó kódtól?
A tick az szépen beüt másodpercenként kb. 60-szor, ezt lekezeli egy processzor, a többiek alhatnak. Legalábbis Windows 2008R2-től kezdve, mert a korábbi OS-ek minden processzorra átvezették a tickeket, a 2008R2 a parkoltakra nem. Ez az intelligens tick elosztás.
A timer összevonás és az intelligens tick elosztás együtt eredményezi a 3. ábrán látható képet, amikor az összenyalábolt timer eseményeket kapcsán elküldenek egy-egy tickről is értesítést az addig alvó processzoroknak, így a terheletlen processzorokat ritkán zavarja meg bárminemű munka.
Azért azt érdemes még tudni, hogy az egyéb hardvermegszakítások, mint a hálózati kártyák vagy a merevlemez jelzései miatt továbbra is felébreszti a szükséges processzort az operációs rendszer, hisz ezek kiszolgálásával nem lehet késlekedni.

3. ábra: intelligens tick elosztás és timer összevonás után egyes processzoroknak igazán úri dolga lesz, alig kell nekik dolgozni
A kétféle megszakítások okozta ébrenlétek minimalizálása még ki van egészítve azzal is, hogy a Windows figyelembe veszi a tokok elosztását is. Ez azért fontos, mert egyes prociknál még nagyobb teljesítménycsökkentést lehet elérni, ha egy tokban az összes magot kikapcsolják, ezért erre is törekszik a kernel energiakezelője.
Zárásul, érdekességképpen még egy gondolat a témához. A 4. ábrán (az Inteltől töltöttem le) megfigyelhető, hogy a ritkább tickek lekezelése már elve kevesebb energiát igényel. Sűrűre állított óra megszakítások esetén (kék vonal) csak a megszakítások fogadása is már jelentős teljesítményigényt jelent.

4. ábra: egy adott processzor energiafogyasztása, ha a gép nincs terhelve, csak az óra megszakítások kezelése történik különböző frekvenciával

Hogyan NE sysprepeljünk? (Vírusirtóval a gépen!)

Azt a rendkívül nemes feladatot kaptam, hogy gyártsak egy Windows 7-es image-et, ami leválthatja a felhasználóknál lévő Windows XP-ket. Sok tervezés, gondolkodás, szögelés és reszelés előzte meg a végleges lemezkép elkészítését. Vastag image-et terveztem, benne Office 2007-tel, víruskeresővel és minden egyéb finomsággal, "lite touch" módban, úgy hogy hosztnéven kívül a telepítés során ne kérdezzen semmit. Mikor úgy éreztem, hogy elkészültem, "lesysprepeltem", majd felküldtem a lemezképet a WDS-re.
Mikor ezt az image-et fel akartam telepíteni, a "specialize" fázisban (amikor fájlmásolás után először indul a Windows a merevlemezről, és fekete háttér előtt egy fehér csíkon megy egy fény, és olyanokat írogat, hogy "Starting services", meg "Installing devices") mindig azt a hibaüzenetet kaptam, hogy "Windows could not finish configuring the system." Ez lassan egy hete volt. Azóta számtalan alkalommal újrakezdtem, átkonfiguráltam, szétállítgattam és nem utolsó sorban kitéptem az összes szál hajam (GT, lassan, de biztosan én is haladokJ). Mígnem eszembe jutott, hogy akár megnézhetném az install logot is. A naplóban olyanokat találtam, hogy "Failed to process reg key or one of its descendants", meg hogy "Failed to set security info". Mindegyik bejegyzés közvetetten vagy közvetlenül a vírusirtóra utalt.
Utánanéztem, és sokan mások is hasonló cipőben járnak. A probléma maga a víruskergető. Ugyanis úgy gondolja, hogy az ő registry kulcsait ne piszkálja senki, még a Windows telepítő sem, és minden ilyen próbálkozásra "hozzáférés megtagadva" hibát ad, ezt viszont a Windows telepítője nem veszi jó néven, és bosszúból lehal. 
Az alábbi termékek/gyártók jelenlegi legfrissebb termékei biztosan érintettek a problémában:

  • Symantec
  • McAfee
  • AVG
  • Avira
  • ESET NOD32


Ezekben – már amelyikben lehet – ki kell kapcsolni az "önvédelmi" beállítást, hogy hagyja már szegény telepítőnek, hadd macerálja a víruskereső registry kulcsait. 
Gondolom nem okozok nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy a Microsoft ForeFront és a Microsoft Security Essentials kompatibilis a syspreppel, és nem szenvednek ilyen problémáktól.

2013. december 7., szombat

Microsoft Touch Pack for Windows 7

A májusban már bemutatkozott "Microsoft Touch Pack for Windows 7"-et idáig csak az OEM gyártók vehették kezükbe, ám a mai naptól a nagyközönség számára is elérhetővé vált. A csomag 3 érintőképernyős játékból, valamint 3 közkedvelt, eredetileg Microsoft Surface-re készült alkalmazásból áll. Használatához Windows 7-re, valamint egy multitouch képes monitorra lesz szükség. 
A Touch Pack for Windows 7 hivatalos rendszerkövetelményei: 

  • Windows 7 Home Premium, Professional vagy Ultimate
  • Minimum két érintés érzékelésére képes monitor
  • 1.3Ghz vagy ennél erősebb processzor
  • Minimum 1Gb RAM
  • 600Mb szabad lemezterület
  • DirectX 9.0 vagy újabb grafikus kártya
  • A Microsoft Surface Globe használatához aktív internet elérés

Letölthető az Internet Explorer 9 béta változata

A korábbi terveknek megfelelően a mai naptól letölthető az Internet Explorer 9 publikus béta változata, amelyet a Microsoft magyar idő szerint ma este fél nyolckor kezdődő San Franciscó-i konferenciáján jelentett be. A böngészőből már korábban is jelentek meg úgynevezett Platform Preview kiadások, de ezek kizárólag az IE9 alapját szolgáló motor képességeit voltak hivatottak bemutatni, főként a web fejlesztő szakemberek számára.  A ma megjelent béta kiadás viszont már a teljes értékű böngésző alkalmazás, természetesen figyelembe véve a béta kiadás minden sajátosságát, ezért mindenképpen csak tesztelés céljából ajánlott telepíteni.
Az új böngésző jelentős átalakuláson ment át, mind a kezelőfelület tekintetében -mely lényegesen felhasználóbarátabb és kezelhetőbb lett, nem beszélve az esztétikai elemekről- mind a legújabb szabványok támogatása tekintetében. Ezek közül kiemelendő a HTML5, CSS3, SVG támogatás, nem is beszélve a hardveres gyorsításról mely a Direct2D használatával jelentősen csökkenti például a HTML5 alapú videók lejátszásakor a processzor terhelését, a grafikus kártya számítási kapacitásának kihasználásával. Ezen felül a JavaScript alapú tartalmak kezelésében jelentős előrelépés, hogy többmagos processzorok esetén a Chakra engine képes a háttérben gépi kódként végrehajtani a Javascript tartalmakat, ezáltal a végrehajtási sebesség jelentősen növekszik.
Természetesen rengeteg egyéb újdonság kapott még helyet az új böngészőben, ezeket nagyon részletesen taglalja a hivatalos termékismertető:

Alternatív kliens stratégia

Sokan úgy gondolják, hogy csak azok a nagy, fontos és drága rendszerek alkotják az informatikát, amelyeket a számítóközpontok bombabiztos falai mögé rejtünk. Pedig azok a rendszerek sem kevésbé fontosak, amiket a felhasználóink kezébe adunk napi használatra: az ő számukra ugyanis nagyrészt az az informatika és a kapott megoldás minősége döntően meghatározza a véleményüket – a mi munkánkról. A következő cikkben arra keresek választ, - főleg IT vezetői szemszögből - milyen szempontok alapján érdemes a kliens környezetet megtervezni, miért célszerű a hagyományos, nagy, statikus és zárt rendszer helyett, kisebb egységekből felépülő, kompozit egységeket létrehozni.
Az kliens stratégia választás során felmerülő első kérdés mindjárt az, hogy milyen részekből áll(hat) ez a kliens stratégia és ezek hogyan függenek össze az egyes területek egymással. Íme, egy koránt sem teljes lista és a leggyakoribb kérdések:

Hardver választás
  • Egy vagy több gyártó? (Az egyszerűbb garanciális ügyintézés ér többet vagy az olcsóbb ár?)
  • Mennyire legyen egységes a géppark? 3-5 év alatt ez mennyibe kerül, fenntartható-e egyáltalán?
  • Valóban mindenkinek egyforma gép kell? Mi kerül többe, túl erős gépeket adni vagy többfélét felügyelni?
  • Mi legyen a VIP igényekkel? (A “trendi” eszközök kezelése: Mac-ek, tabletek és egyéb kütyük)
Operációs rendszer választás
  • A drága az olcsóbb, vagy az olcsó a drágább? Olcsó-e az ingyen operációs rendszer, ha senki sem ért hozzá a cégnél? Számít-e, mérik-e a kliens támogatásra fordított időt?
  • Hány operációs rendszer generációt támogassunk egyszerre? Milyen gyors lehet egy átállás (megvárjuk-e az SP1-et)?
Lemezkép startégia
  • Mennyi lemezkép optimális egy cégnél? Létezik-e univerzális image?
  • Vékony, félkövér vagy vastag lemezkép? (Melyik, mit is jelent?)
Alkalmazások
  • Tudjuk-e egyáltalán, milyen alkalmazásokat használnak munkatársaink? Mennyiért fizetünk, amit nem használ senki? Miből van sok vagy éppen kevés?
  • Alkalmazáskatalógus és portfólió (A “jövő-levő-menő” alkalmazások dilemmája és ezek finanszírozása)
  • Van-e értelme (legalább egy riport erejéig) kimutatni, ki mit használ?
Felhasználói adatok
  • Hol a helyük? Helyi vagy központi tárolás?
  • Bizalmasság és adatvédelem – együtt vagy egymás ellen?
  • Ki a tulajdonos -az egyén vagy a vállalat?
A lista koránt sem teljes, inkább csak szemléltetésnek szántam, hogy lássuk: valóban összetett kérdésről van szó. Mielőtt azonban részletesebben körüljárnánk a felvetett területeket, következzék egy kis közgazdasági kitérő.
A kliens stratégia választás vitathatatlanul komoly következményekkel járó döntés, mindenképpen célszerű számokkal alátámasztani pl. a lehetséges megtakarítások, az élőmunka ráfordítás vagy a munkaidő kiesés vonatkozásában. Persze egyáltalán nem mindegy, mit mérünk és hogyan. A klasszikus vicc jutott erről eszembe:
“Gépház! Mennyi? Háromszázhúsz. Mi háromszázhúsz? Mi mennyi?”
Elméletileg lehet egy olyan mutató, ami segíthet az egyes megoldások összehasonlításában, úgy hívják TCO (Total Cost of Ownership). Gyakorlati alkalmazása, kiszámítása azonban egyáltalán nem gyerekjáték, lássuk mik a fontosabb fenntartások a TCO-val kapcsolatban.
A leggyakorlatiasabb kifogás az, hogy annyiféle paraméterét kell(ene) ismernünk az informatikai ökoszisztémánknak (ugye, milyen szép, tudományos kifejezés?), ami az esetek döntő többségében nem áll rendelkezésre. A hardver és szoftver költségeket a számlák alapján még csak-csak össze tudjuk gyűjteni. De van-e adatunk arra, hogy mennyi élőmunkát kell egy-egy számítógépre fordítani évente? Ennek az élőmunkának milyen a szakmai mélysége és ebből következően a költsége? Tíz-húsz incidens, amit egy kezdő technikus is el tud hárítani valószínűleg lényegesen kevesebbe, kerül, mintha egy rendszermérnök dolgozik egy-két órát (történetesen a főnök) notebook-ján. Tudjuk-e számszerűsíteni azt a veszteséget, amit a munkakiesés okoz egy-egy számítógép üzemképtelensége alkalmával? Egy elvesztett hordozható gép tényleg csak annyit ér, amennyi a főkönyvi értéke? Tudjuk-e mérni az elvesztett adatok értékét (reprodukálás költsége, esetleges üzleti hátrányok, presztízsvesztés stb.)?
Aztán ha a jelenlegi költségekkel meg is vagyunk, hogyan derítsük fel az alternatívaként felmerülő megoldások költségeit (ezeket jelenleg nem üzemeltetjük, tehát hiányosak a bemenő adataink), és hogyan biztosítsuk, hogy ezek összevethetők legyenek egymással? Meg tudjuk-e előre mondani, mennyibe fog kerülni egy másfajta technológiai megoldás? Hogyan kezeljük a bevezetés többletköltségeit (mert ilyenek biztosan lesznek)?
Ha pedig megszületik valamiféle összehasonlítás, még mindig szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy a TCO, mint egyedüli mutató torzíthat is. Ha kicsit közgazdászosabbra vesszük (bár, megjegyzem, nem vagyok az): ha a kapitalizmusban minden gazdasági vállalkozás profitjának maximalizálására törekszik, akkor csak a fele utat teszi meg a sikerhez az előállítási költségek minimalizálásával. Az út másik fele, a bevétel maximalizálása pl. monopolhelyzet, versenyelőny, piaci trend kihasználásával.
Röviden lefordítva a mi kérdéskörünkre: a leghatékonyabb kliens stratégia az, amelyik a teljes költség (TCO) és az üzleti eredmény között a legnagyobb különbséget képes kialakítani. Hiába alacsony a TCO, ha az adott technológiai megoldás nem segíti az üzletet az eredményességben, viszont egy drágább technológia bevezetésének is lehet értelme, ha extra magas profit megszerzését segíti elő.
A közgazdaságtanról mára ennyit.
Mi lehet akkor az értékelés módja? Mit tegyünk, ha nem tudunk, nem akarunk valódi TCO-t számolni? Az egyszerűsített modell lehet például rangsorolás: állítsuk sorba az egyes technológiai területeken felmerülő megoldásokat, majd a helyezéseket összesítsük. A legkisebb helyezési számú megoldáscsoport lehet a nyertes. A modellt bonyolíthatjuk azzal, hogy jelöljük azokat a technológiákat, amik műszaki okokból vagy költségességük miatt nem alkalmazhatók együtt. Az eredmény akár grafikusan is ábrázolható, ha jól választottunk szempontokat, akkor a legkisebb területet lefedő technológiai megoldás lehet a számunkra optimális. Az illusztrációként készített ábrához nem is teljesen önkényesen választottam értékelési szempontokat: a rugalmasság, az időráfordítás, a reprodukálhatóság és a helyreállíthatóság négy jelentős tényező, amikor választanunk kell, de ezekről essék szó a technológiai részleteknél.
image
ábra 10: A négy fontos tényező
A kliens stratégia természetesen nem lineáris, folyamatosan előrehaladó tervezési folyamat eredményeként születik. A cikk elején található lista elemeit többször, újra át kell gondolni, hogy valamennyi függőséget és azok kihatásait átlássuk. Az átláthatóság megteremtésében lehet segítségünkre a Microsoft Desktop Optimization (MDOP) megoldása, ami - a remek technológiai megoldások mellett - módszertani segítséget is nyújt a sikeres stratégia kidolgozásához.
A rendrakást kezdjük azzal, hogy számba vesszük, mire is fogják használni a felhasználók a nekik biztosított informatikai eszközöket (szigorúan maradjunk az üzletileg indokolt tevékenységeknél)! Igyekezzünk a felhasználói igényeket néhány tipikus kategóriába sorolni! A kategóriák felállításánál használhatjuk az MDOP dokumentáció öt kategóriáját (feladat munkás, irodista, szerződéses munkaerő, mobil felhasználó, távmunkás) vagy létrehozhatjuk a saját típusainkat. A felhasználói típusokhoz keressük meg a számukra optimálisnak tekinthető kliens megoldást. Az átláthatóság kedvéért ebből akár táblázatot is készíthetünk, amiben a cikk elején felsorolt szempontokat is feltüntethetjük.
image
Természetes, ha a táblázat egyes celláit nem tudjuk azonnal és habozás nélkül kitölteni, minden egyes döntésünk mögött rengeteg megfontolandó szempont állhat. Sőt, akár több ilyen táblázatunk is lehet, amiben a részterületek optimális kombinációit keresgéljük. Mintaként vezessük most végig a fenti táblázatban látható példát!
A feladat munkásoknak vékony klienst szánunk, hiszen ők kevés féle, de gyakran ismétlődő feladatot végeznek, folyamatosan a hálózathoz csatlakozva. A feladataik nem igényelnek különösebb számítási kapacitást és a grafikus megjelenítés minősége sem szempont. A vékony kliensektől nagyobb megbízhatóságot (nincs mozgó alkatrész) és kisebb karbantartási igényt várunk el (noha ez a tévhitekkel ellentétben nem nulla!). A másik oldalon a vékony kliensekkel természetesen szembe kell állítani valamilyen központi szolgáltatást, amit használhatnak, ez most legyen Remote Desktop Services, mert nagyságrendekkel olcsóbb, mint egy virtualizált deszktop. Az alkalmazásokat az RDS kiszolgálókra APP-V csomagok formájában juttathatjuk el (Windows Server 2008 kompatibilitás ellenőrizendő!), mert ebben a formában jelentősen jobb lehet az RDS szerverünk kihasználtsága – az alkalmazások frissítése nem igényli a kiszolgáló újraindítását. A felhasználóknak szinte nincsenek is a munkájukhoz kapcsolódó tárolandó adataik, ehhez mérten adhatunk nekik tárkapacitást a fájlszerverünkön.
A táblázat egy ágát végigjárva, már látszik az a sajátosság, hogy pl. a kliens formátum (esetünkben a vékony kliens) megválasztása hogyan szűkítheti be a további választási lehetőségeket az operációs rendszer vagy az alkalmazásterítés vonatkozásában.
A második csoport a mobil felhasználók csoportja, és a csoport neve már tartalmazza specifikus igényüket: munkájuk végzése során gyakran nem kapcsolódnak közvetlenül a helyi hálózathoz és lehetnek olyan feladataik, amelyek számítási és/vagy grafikus teljesítményt igényelnek az általuk használt eszközben. Szolgáljuk ki az ő igényeiket a lehető legkevesebb új komponens bevonásával! Megtarthatjuk az alkalmazás virtualizációt, mint alkalmazásterítési technológiát, hiszen van lehetőségünk az alkalmazások cache-be töltésére, amikor a felhasználó a hálózathoz csatlakozik (akár Internet-en keresztül is) vagy MSI csomag formájában adathordozóra is tehetjük virtualizált alkalmazásainkat. Operációs rendszernek válasszuk a Windows 7-et, egyrészt az offline mappák hatékonyabb kezelése, másrészt a Bitlocker miatt. A lemezképet se bonyolítsuk túl: akár Windows Deployment Services-t (WDS), akár Microsoft Deployment Toolkit-et (MDT) vagy éppen System Center Configuration Manager-t (SCCM) használunk az operációs rendszer terítésére, van lehetőségünk arra, hogy a szükséges eszközvezérlő készletet dinamikusan csatoljuk az operációs rendszer gyári telepítő készletéhez. Alkalmazásból pedig mindössze kettő kell: az APP-V kliens és a vírusirtó. Ezeket MDT-vel vagy SCCM-mel telepíthetjük, viselkedésüket pedig házirendekkel központilag szabályozhatjuk. A felhasználói adatokat a mappa átirányítási csoportházirendekkel tereljük át fájlszerverre, ezzel egyszerűsödik mentésük és nem veszítjük el őket, ha notebooknak nyoma vész. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az operációs rendszer választás kihatással van a hardver választásra: még beleszaladhatunk raktárkészletről, nagy kedvezménnyel árult, ámde Windows 7-re nem minősített hardverrel!)
Irodai munkásaink kapjanak mostani példánkban hagyományos PC-t (ezt megszokták, szeretik és tegyük fel szükségük is van rá)! Tartsuk meg hozzá a meglévő vékonyka Windows 7 lemezképünket, persze egészítsük ki a szükséges eszközvezérlőkkel! Telepítsük az operációs rendszert, ahogy a notebook-okét, telepítsük az alkalmazásokat, ahogy a notebook-okra! Kezeljük a felhasználói adatokat, ahogy eddig mindenkiét (legfeljebb adjunk nagyobb kvótát a fájlszerveren, mint szegény feladat munkásoknak). Ezzel a csoporttal bizony nem sok dolgunk akadt, kiszolgálásukhoz minden rendelkezésre állt már.
Az utolsó két felhasználói típus nálunk egyelőre még nem túl gyakori, akár össze is vonhatjuk őket, mert sokban hasonlítanak egymásra. Példánkban sem a szerződéses munkatársnak, sem a távmunkásnak nem biztosítunk hardver eszközt. A szerződő (megbízott) az őt bérbe adó cég gépét használja, a távmunkás a sajátját. Ebből következően hálózati hozzáférésüket a minimálisra szeretnénk csökkenteni, nem is engedünk nekik mást csak RDP használatát (és lehetőleg azt is Network Access Protection mellett). Az esetek többségében biztosan elegendő lesz munkájukhoz, ha egy RDS kiszolgálón biztosítjuk számukra a szükséges alkalmazásokat (mi mással, ha nem ismét APP-V-vel, hiszen adott az infrastruktúra, sőt akár az alkalmazáscsomagok is). Ritkább esetekben, például ha szerződéses vagy távmunkás munkatársunk egy új alkalmazást fejleszt és ehhez rendszergazdai jogokra van szüksége, ráadásul gyakran kell újraindítania a gépét, biztosítsunk számára egy virtualizált deszktopot. Ehhez ismét használhatjuk a korábban létrehozott vékonyka Windows 7-es lemezképünket, ha Hyper-V virtualizációt használunk, már az eszközvezérlőkre sincs gondunk. Az alapvető alkalmazásokat ide is küldhetjük APP-V-vel, az egyedi dolgok telepítését bízhatjuk a felhasználóra (ha nem boldogul vele, akkor nem indokolt számára a VDI kliens J).
Ha visszatekintünk a táblázatra láthatjuk, hogy többféle felhasználói igényt egészen kis számú technológia rugalmas kombinálásával és újrahasznosításával is ki tudunk elégíteni és igazából még csak egyet jártunk végig a lehetséges kombinációk közül. Az ilyen kis részrendszerek kialakítása és fenntartása – bármilyen technológiai szempontból korrekt kombinációban - lényegesen olcsóbb lehet, mint a statikus nagy rendszerek hosszas elkészítése és nehézkes karbantartása, miközben megnyerjük a rugalmas alkalmazkodás képességét a változó üzleti igényekhez.

2013. december 6., péntek

Kelet-Európában a Windows 7 a király

Bár egyre népszerűbb a Windows 8, egyelőre a Windows 7 a nyerő – a kelet-európai régióban egyedül Szlovákiában esett vissza a piaci részesedése. A Vista és XP népszerűsége csökken, mutatják a Gemius októberi adatai.
A cég elemezte a weboldalak Microsoft rendszerekkel generált számítógépes forgalmát. Az eredményeket Magyarország mellett a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban, Szlovákiában, Észtországban, Lettországban és Litvániában hasonlították össze. A Windows 8 feltörőben van az egyes országokban, a legmagasabb népszerűséget Lengyelországban, Észtországban és Csehországban érte el. 2013 októberére ez az operációs rendszer volt telepítve az internetezők számítógépeinek hat százalékára a felsorolt országokban.
Viszont úgy tűnik, továbbra is a Windows 7 az első számú választás a felhasználóknak. Az operációs rendszer egyik utolsó előtti változata még mindig igen népszerű. Szlovákia az egyetlen kivételével a környező országok közül, itt volt a legalacsonyabb a Windows 7-tel futó számítógépeken generált internet forgalom aránya, valamivel kevesebb, mint 42 százalék.
Eközben a Vista és az XP forgalom aránya fokozatosan csökken a vizsgált országokban. A Vista legnagyobb csökkenése is Szlovákiában tapasztalható. Több mint 36 százalékkal kevesebb, mint 2012 szeptemberében. Az XP népszerűsége is csökkent az egész vizsgált térségben. A Windows XP-t leggyorsabban elhagyó internet felhasználók Szlovákiában, Litvániában és Észtországban vannak. Ezekben az országokban, 2013. októberben a Windows XP-t futtató számítógépek aránya az internetes forgalom egyharmada volt, ami kevesebb az előző évben mérthez képest.

Operációs rendszerek csatája - novemberi felvonás


A Net Applications legfrissebb elemzése arról rántja le a leplet, hogy hogyan alakult az operációs rendszerek piaci részesedése az elmúlt hónap folyamán. A kép meglehetősen érdekes, ugyanis a Windows 8 és a Windows 8.1 együttesen csak 0,05%-os növekedést értek el, a Windows 7 piaci részesedése pedig 0,22%-kal nőtt.

Érdemes kibontani a számokat, ugyanis a kép meglehetősen érdekes. A Windows 8 teljesítménye csapnivaló volt, ugyanis a sokat kritizált operációs rendszer piaci részesedése 0,87%-kal csökkent, így jelenleg 6,66%-on áll. A Windows 8.1 ennél sokkal jobban teljesített, ugyanis 0,92%-os növekedést könyvelhetett el, ami abszolút nem tűnik rossznak, de persze szárnyalásról sem beszélhetünk. Az új operációs rendszer jelenleg 2,64%-os piaci részesedést tudhat magáénak, azaz lassan beéri a Windows Vistát, amelynek még mindig 3,57%-os piaci részesedése van. A Windows 7 piaci részesedése az elkövetkező hónapokban növekedhet, ugyanis a cégek lassan kezdenek áttérni Windows XP-ről Windows 7-re.



Forrás: NetApplications


A Windows 7 0,22%-ot javított korábbi eredményén, így most 46,64%-on áll. Érdekesség, hogy a Windows XP ezzel egy időben még mindig a piac 31,22%-át uralja, pedig lassan végleg nyugdíjba kell vonulnia, hiszen néhány hónap múlva teljesen megszűnik a támogatása.

Apple fronton a Mac OS X 10.8 és a Mac OS X 10.9 novemberi piaci részesedése sorrendben 1,85%, illetve 2,42% lett. Érdekesség, hogy mind a Microsoft, mind pedig az Apple háza táján komoly lelkesedés mutatkozott a felhasználók körében, már ami az ingyenes operációs rendszer frissítést illeti: Windows 8-ról a felhasználók 28,4%-a tért át Windows 8.1-re, míg OSX 10.6-os vagy újabb operációs rendszerről a macesek 33,9%-a frissített OS X 10.9 Mavericks-re.

2013. december 5., csütörtök

Ezeket a böngészőket használják most a legtöbben

Új színt hozott a böngészők világába az Internet Explorer 11 megjelenése. Lássuk a legfrissebb statisztikákat!

Hivatalosan októberben indult az Internet Explorer 11, amikor megjelent a Windows 8.1, bár egy előzetes verzióját már szeptemberben letölthették a Windows 7-et használók(igaz, a végleges változatot ők is csak novembertől érhették el).
S hogy milyen hatása volt mindennek a böngészők piacára? Nos, a NetApplication legfrissebb jelentése azt mutatja, hogy az Internet Explorer 11 részesedése közel két százalékponttal emelkedett novemberben (3,27%) az októberi értékhez (1,49 %) képest.
Jelenleg a böngészővilágot az IE8 uralja (21,74%), és csak hangyányit esett vissza októberhez képest (21,76%). A második helyre is Microsoft-csemete, az IE10 került (17,5% – októberben: 18,94%). A bronzérem a Firefox 25-öt illeti (10,43%), majd az IE9 (9,25%) következik, és a Chrome 31-é az ötödik hely (6,77%).
Ha összességében nézzük a böngészőket, akkor az Internet Explorer tudhatja a magáénak a piac 58,36 százalékát (október: 58,22), ezután következnek a Firefoxok (18,54%, október: 18,7%), míg a harmadik helyen a különféle verziójú Chrome-ok állnak 15,44%-kal (október: 15,42 %).

A Windows 7 győzi le a Windows 8-at

A Windows 8 legnagyobb ellenfele nem valamilyen külső cég által fejlesztett operációs rendszer, hanem maga az előd, a Windows 7. Novemberben nagyobbat nőtt a régebbi operációs rendszerpiaci részesedése, mint a Windows 8 és a 8.1 összesen.
A Microsoft két újabb operációs rendszere összesen 0,05 százalékkal növekedett. Ezt úgy sikerült elérni, hogy a Windows 8 0,87 százalékkal csökkent, a Windows 8.1 0,92 százalékkal nőtt. Előbbinek így 6,66 százalékos a világpiaci részesedése.
Az eredmény siralmas, a Windows 7 eközben 0,22 százalékot növekedett, ezzel piaci részesedése 46,42 százalékról 46,64 százalékra nőtt. A furcsa helyzet annak is köszönhető, hogy a Microsoft is erőltette a Windows 7-et, különösen vállalati környezetben, hogy végleg leszokjanak a Windows XP használatáról.
Ennek ellenére csalódás a Microsoftnak, hogy egy hónappal a Windows 8.1 piacra dobása után, vagyis amikor az újdonságok iránt legjobban érdeklődő, legaktívabb felhasználók letöltései pörögnek, nem tudott növekedni a 8.x család.

Ingyenes téli és karácsonyi témacsomagok

A Microsoft a napokban új elemekkel bővítette a Windows operációs rendszere különböző kiadásaihoz szánt tématárát. Az ingyenesen letölthető új témák középpontjában stílszerűen a tél, a hó és a karácsony állnak - így segítségükkel a felhasználók hozzáigazíthatják számítógépes asztaluk megjelenését is a külvilág aktuális állapotához.

Az új csomagok közül a Snowy Night 13 darab, a hó világát a gyertyák és a karácsonyfa melegségével kontrasztba állító képet tartalmaz, míg társában, a Snowy Owls 7-ban darab olyan háttérkép található, amik középpontjában hóbaglyok van az őszi-téli környezetben.

A karácsonyi csomag legtöbb képe a gyertyák és fények melegségét állítja kontrasztba a hideg, havas tájjal

A harmadik csomagot, a Snow Panoramic-ot a Microsoft kifejezetten azon felhasználók számára állította össze, akik többmonitoros konfigurációban használják a Windows-t. A pakkban ugyanis olyan, kifejezetten széles képarányú téli tájéképek találhatóak, amelyek két vagy akár három, egymás mellé helyezett kijelzőre is kiterjednek, és azokon együtt alakítanak ki csodálatos látványt. Ugyanakkor ezen fotók legtöbbje is jól néz ki egymonitoros összeállításban is.
A témacsomagok csak Windows 7, Windows 8 és Windows 8.1 rendszerekre telepíthetőek.

2013. november 28., csütörtök

Aktiválás az interneten

Az aktiválási folyamat megkezdésekor a Windows megpróbál internetkapcsolatot keresni. Ha talál, aktiválhat az interneten keresztül. Ha modemmel csatlakozik az internetre, de jelenleg nem kapcsolódik, a modemmel is elvégezheti az aktiválást.

Aktiválás közvetlen kapcsolattal

  1. Nyissa meg a Windows-aktiválás eszközt, ehhez kattintson a Start gombra , kattintson a jobb gombbal a Számítógép elemre, majd kattintson a Tulajdonságok parancsra, végül kattintson A Windows aktiválása most elemre.
  2. Ha a Windows internetkapcsolatot talál, kattintson A Windows online aktiválása most gombra.  Amennyiben a rendszer rendszergazdai jelszót vagy megerősítést kér, írja be a jelszót, vagy hagyja jóvá a műveletet.
  3. Amikor a rendszer felkéri, írja be a Windows 7 termékkulcsát, kattintson a Tovább gombra, majd kövesse az utasításokat.

Aktiválás modemmel

  1. Nyissa meg a Windows-aktiválás eszközt, ehhez kattintson a Start gombra , kattintson a jobb gombbal a Számítógép elemre, majd kattintson a Tulajdonságok parancsra, végül kattintson A Windows aktiválása most elemre.
  2. Kattintson a Más aktiválási módok megjelenítése lehetőségre.
  3. Írja be a Windows 7 termékkulcsát, majd kattintson a Tovább gombra.
  4. Kattintson a Közvetlen csatlakozás az aktiválási szolgáltatáshoz modem használatával gombra.  Amennyiben a rendszer rendszergazdai jelszót vagy megerősítést kér, írja be a jelszót, vagy hagyja jóvá a műveletet.
  5. Kattintson a legördülő listában a legközelebbi helyre, kattintson a Tovább gombra, majd kövesse az utasításokat.

Aktiválás telefonon keresztül

Ha a Windows nem aktiválható az interneten keresztül, automatikus telefonos rendszeren keresztül is aktiválhatja a Windows 7 rendszert.
  1. Nyissa meg a Windows-aktiválás eszközt, ehhez kattintson a Start gombra , kattintson a jobb gombbal a Számítógép elemre, majd kattintson a Tulajdonságok parancsra, végül kattintson A Windows aktiválása most elemre.
  2. Kattintson a Más aktiválási módok megjelenítése lehetőségre.
  3. Írja be a Windows 7 termékkulcsát, majd kattintson a Tovább gombra.
  4. Kattintson Az automata telefonos rendszer használata gombra.  Amennyiben a rendszer rendszergazdai jelszót vagy megerősítést kér, írja be a jelszót, vagy hagyja jóvá a műveletet.
  5. Kattintson a legördülő listában a legközelebbi helyre, majd kattintson a Tovább gombra.
  6. Hívja fel a listában szereplő egyik elérhető telefonszámot. Egy automatikus rendszer végigvezeti az aktiválási folyamaton.
  7. Ha a rendszer felkéri, írja be a telefon billentyűzetével a képernyőn látható telepítési azonosítót.
  8. Írja le a telefonos rendszer által megadott megerősítő azonosítót.
  9. Az aktiválási párbeszédpanel 3. lépésében írja be az adott mezőbe a megerősítő azonosítót, kattintson a Tovább gombra, majd kövesse az utasításokat.
  10. Ha az aktiválás sikertelen, ne rakja le a telefont, a rendszer átirányítja egy ügyfélszolgálati képviselőhöz, aki segíthet a problémában.

Szükséges gépigény


A Microsoft által publikált ajánlott követelmények.
 
A Windows 7 ajánlott követelményei[40]
Processzor 1 GHz (32 és 64 bites rendszernél is)
Memória (RAM) 1 GB
Videokártya DirectX 9.0 képes
Grafikus memória 128 MB (A Windows Aero felülethez szükséges a WDDM támogatás), ám jobb teljesítmény érdekében érdemes 256 MB-osat használni
Szabad terület 16 GB
Teljes 40 GB
Egyéb meghajtók DVD-ROM
Audió Hangkimenet















Terjedése Magyarországon

A Windows 7 már 2010. január végén, három hónappal a piacra kerülése után megelőzte népszerűségben elődjét, a Vistát, márciusban pedig részesedése átlépte a 10 százalékos küszöböt. 2010. november végén a részesedése Magyarországon 19,94% volt (a piacvezető Windows XP-é 71,79%, a Vistáé 6%, a Mac OS X 0,8, a Linux pedig 0,78%-ot gyűjtött össze). A különféle Windows-kiadások részesedése a hazai internetezők számítógépein összesen 98,17 százalékos.[38] A Windows 7 2013. júliusában 47,37 %-os részesedéssel bírt a felhasználók körében, míg a Windows XP 35,87 %-os részaránnyal a második helyen állt. Ezeket az operációs rendszereket a Windows 8 (3,08 %) és a Windows Vista követi 2,22 %-os aránnyal. [39]

Kiadások

A Windows 7 az alábbi kiadásokban jelent meg:
  • Windows 7 Starter – csak netbookokra és notebookokra előtelepítve, korlátozásokkal.
  • Windows 7 Home Basic – fejlődő országokban.
  • Windows 7 Home Premium – otthoni felhasználásra.
  • Windows 7 Professional – professzionális és üzleti célokra.
  • Windows 7 Enterprise – nagyvállalatoknak mennyiségi licenccel.
  • Windows 7 Ultimate – a legbővebb kiadás, az összes funkcióval.
  • Windows Thin PC - Egy Windows 7-re épülő új rendszer régi gépekre, nagyvállalatoknak mennyiségi licenccel.
  • Windows 7 N változatok - ezek fentiek közül mindegyikből megjelent. Ezek nem tartalmaznak Windows Media Playert és Windows Media Centert.

2013. november 27., szerda

Magyarországon is a Windows 7 a legnépszerűbb

Hazánkban is a Windows 7 lett a legelterjedtebb operációs rendszer, letaszítva trónjáról az évek óta piacvezető Windows XP-t. A Windows 8 lassú rajtot vett, nagyon erős az Android.

Világszinten már megelőzte a Windows 7 az XP-t az operációs rendszerek használati statisztikáiban, Magyarországon azonban ez egészen mostanáig nem történt meg, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a 2008-ban kezdődött gazdasági válságot követően a PC-eladások folyamatosan csökkennek, a felhasználók nem cserélték le korábbi rendszereiket.
A Gemius Rankings adatai 2007-ig visszamenőleg mutatják az operációs rendszerek használati statisztikáit az internetezők körében. A cégnél elérhető grafikon szerint a Windows XP-t öt évvel ezelőtt a netezők 92 százaléka használt, a szoftver vezető pozícióját a 2007-ben rajtolt Windows Vista nem tudta érdemben kikezdeni, ennek részesedése 2009 nyarán tetőzött, 9,2 százalékon állt ekkor. Innentől kezdve már a Windows 7 korszaka következett, a 2009 őszén kiadott operációs rendszer részesedése folyamatosan növekedett, azonban a Windows XP-t nem tudta megelőzni, egészen mostanáig.

A www.rankings.hu statisztikái szerint december második hetében vette át a piacvezető pozíciót a Windows 7, amelynek részesedése ekkorra 44,7 százalékra emelkedett, miközben a Windows XP-é 44 százalékra csökkent. A különbség a két operációs rendszer részesedése között folyamatosan nő, a Windows 7 már majdnem 45 százaléknál tart, míg a Windows XP-é 43,5 százalékra csökkent. A Windows Vista részesedése eközben 2,9 százalék mindössze, míg a Windows 8-é csupán 1,2 százalékra nőtt a megjelenése óta. Egyelőre nehéz lenne megmondani, a Windows 8 Magyarországon mekkora siker, a Vistának annak idején közel fél évre volt szüksége ilyen piaci részesedés eléréséhez, a Windows 7 viszont már a hivatalos megjelenésének hónapjában 3,3 százalékos részesedéssel rendelkezett, köszönhetően az előzetes verziók népszerűségének.

A HWSW látogatóinak körében már régóta a Windows 7 a legnépszerűbb operációs rendszer, részesedése 49 százalék feletti, míg Windows XP-t látogatóink 31 százaléka használ csupán. Olvasóink láthatóan kedvelik a Windows 8-at, a vadonatúj operációs rendszer máris népszerűbb a Windows Vistánál - a Linux vagy az OS X részesedését egyik sem éri el.
A hazai webhasználati statisztikák egyik érdekes adata, hogy a Windows 7 és a Windows XP mögött a harmadik legnépszerűbb operációs rendszer mára az Android lett, részesedése a legutóbbi héten 3 százalék volt. Hazánkban a Google platforma toronymagasan uralja az okostelefon- és tabletpiacot is. A legfőbb rivális iOS részesedése a webhasználati statisztikák alapján 1,6 százalék mindössze, azonban ez is elég ahhoz, hogy magabiztosan előzze a Symbiant (0,3%) és a Windows Phone 7-et (0,1%).

2013. november 24., vasárnap

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már alaposan teleszemetelt, sok feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete nagyjából 30 GB, ami egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A partíciót mentés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. A pontosabb eredmények érdeklében minden tesztet háromszor ismételtünk meg.
A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center stb.). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) leginkább a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Ebben a tesztben a leggyorsabbakkal van egy szinten a V300.
A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, ergo a szekvenciális sebesség itt nem annyira fontos. Az Intel 320-at leszámítva a mezőny két részre szakadt, melynek második felében helyezkedik el a Kingson SSD-je.
Az "újságírói programcsokorban" megint a pici fájlok kapnak szerepet; talán ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is viszonylag kisméretűek. Ennek ellenére ezen tesztünkben nem igazán tudtunk különbséget kimérni az egyes SSD-k között.
A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Itt ismételten csak 1 másodperccel maradt le a legjobbaktól a V300.
Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet; ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami sajnos már korlátozhatja a művelet sebességét. Ezen mérésünkben jól vizsgázott a főszereplő, ugyanis mindkét esetben a leggyorsabbak között végzett.

Windows 7 sebességtesztek és trükkök, leírások.

Íme összegyűjtöttem néhány trükköt a a Windows 7-hez a jobb kezelhetőség és személyre szabhatóság miatt, a teljesség igénye nélkül.

Ugorjunk gyorsan a programokra:
Elsőként is folytassuk a sorozatunk első részében elkezdett billentyűzetkombinációk bemutatását a tálcára "leszúrt" alkalmazások közötti gyors navigálással. Alaphelyzetben itt csak három programot találunk: sorrendben az Internet Explorert, a Windows Media Playert és a Windows Intézőt (Windows Explorer), amelyekhez később bármely programot hozzáadhatjuk. Ehhez keressük meg az adott alkalmazás parancsikonját, vagy indítsuk el a programot, s mindkét esetben kattintsunk a jobb egérgombunkkal vagy a start menüben lévő, vagy a tálcán futó programra, s az opciók közül válasszuk ki a "Pin this program to taskbar" opciót. Ellenkező esetben pedig az "Unpin this program from taskbar" menüpontot. Így lesz x számú programunk rögzítve, amelyekre gyorsan a Windows+1, Windows+2, Windows+3 kombinációkkal tudunk ugrani, attól függően, hogy azok éppen hányadik pozíciót foglalják el a tálcán.


2 - Gyors nagyítás és kicsinyítés:
Ha olyan programon belül vagyunk, ahol módunk van kicsinyíteni és nagyítani - mint például a Windows képnézőjében (Windows Photo Viewer) - akkor az adott műveleteket gyorsan elvégezhetjük a klaviatúra felhasználásával. A nagyításhoz tartsuk lenyomva a Windows+"+", a kicsinyítéshez pedig a Windows+"-" gombot.


3 - Rejtsük el a Messenger-t:
A Windows 7 bétájának a telepítése során biztosan sokan voltak, akik később telepítették a Live Messengert is a gépükre, főként hogy a Microsoft azonnali üzenetküldőjének a népszerűsége hazánkban kiemelkedő a többi európai országhoz képest. Ők már mind szembesülhettek azzal, hogy az operációs rendszer a Messenger ikonját inaktív állapotban immár nem az értesítési területen, hanem a tálcán a többi program között helyezi el (mint ahogyan az a lenti képen is látható).
A program kezelése az új elhelyezkedés miatt nem változott. Hamar megszokható. Viszont jó hírünk van azoknak, akik ezt másként gondolják, s szeretnének visszatérni a régi állapothoz, az ugyanis könnyen beállítható. Ehhez csak meg kell keresni a start menüben a Windows Live Messenger parancsikonját (ha fut, zárjuk be a programot), majd kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és a tulajdonságokon belül (Properties) keressük meg a kompatibilitás beállítása (Compatibility) fület, majd jelöljük be a "Run this program in compatibility mode for" négyzetet, s a legördülő menüből pedig válasszuk ki a Windows Vistát. Ha mindent jól csináltunk, a program következő elindításakor már a következőt láthatjuk:





4 - Kapcsoljuk be a fekete dobozt:
A következő tipp nem feltétlenül a végfelhasználóknak, sokkal inkább a fejlesztőknek és a rendszerüzemeltetőknek szól, hiszen a Windows 7 készítői az operációs rendszeren belül elrejtettek egy olyan eszközt, amelyet kvázi fekete dobozként működtethetünk. Ha elindítjuk, akkor az rögzít minden műveletet, amelyet az operációs rendszeren belül végzünk. Ez különösen hasznos lehet, ha egy távoli gép hibáját igyekszünk felderíteni, főként, hogy a végfelhasználónak nem kell hosszasan magyarázni, mit tegyen, egyszerűen csak arra kell kérni, hogy tegye azt, amit szokott.
A Windows 7 Problem Steps Recorder alkalmazását a start menüből indíthatjuk el. Gépeljük be a „psr" kulcsszót. Ekkor elindítjuk a fenti képen látható alkalmazást, amely már készen is áll a rögzítésre. A felvétel azon nyomban elkezdőzik a háttérben, amint a felhasználó leüti a start record gombot. A művelet végén az alkalmazás egy tömörített ZIP fájlt hoz létre, amit akár rögtön el is küldhetünk elemzésre. A tartalma egy HTML alapú dokumentum, amely részletesen leír minden egyes műveletet szöveges formában, képernyőfotókkal kiegészítve. Mindenkinek javasoljuk, hogy egyszer próbálja ki, s nézze meg utána az elkészített jelentést. Meglepő lesz annak részletessége.





5 - Tisztítsuk meg a böngészőt:
A Windows 7 béta tesztelőinek lehetőségük van arra is, hogy kipróbálják a szintén még teszt verzióban leledző Internet Explorer 8-as verzióját. Ha valaki az utóbbit aktívan, sokat használná, akkor idővel előfordulhat annak lelassulása a sok beépülő modul miatt. Ekkor nem árt egy kis tisztogatást végezni közöttük, kilőve a ritkán használt alkalmazásokat. Elsőként lépjünk be a böngésző Tools könyvtárán belül lévő Manage Add-ons menübe, ahol egy jól áttekinthető képet láthatunk róluk. A ritkán használtakat egyszerűen tiltsuk le: jobb klikk disable gombra, s élvezzük az újra régi gyorsaságában tündöklő Explorerünket.





6 - Betűtípusok:
A betűtípusok telepítése jelentősen leegyszerűsödött a Windows 7-ben, hiszen nem kell mást tennünk, mint megkeresni a telepíteni kívánt font-ot, majd az megnyitva az Install gombra kattintani. Vagyis eltűnt a korábbi gyakorlat, amikor a Windows Intézőn belül kellett a Windows Fonts könyvtárába bemásolni a fájlokat.





7  - Átjárhatóbb dokumentumok:
Talán a Windows 7 legörvendetesebb újdonságai közé tarozik a WordPad és a Paint átalakítása. Az alkalmazások egyrészt megkapták az Office 2007-ben már megismert szalagot, másrészt olyan funkciókkal is ellátták őket a fejlesztők, ami miatt megkockáztatom, hogy a WordPadből egy kiváló szövegszerkesztő, a Paintből pedig egy remek képszerkesztő program vált. A WordPad ráadásul új formátumokat is kapott, így képes kezelni a Word 2007 által is használt Office Open XML dokumentumokat. Valamint az Office szövegszerkesztőjében készült fájlok fogadására is felkészítették. Az új WordPad ezen felül ODT támogatással is rendelkezik, így az OpenOffice dokumentumai sem okoznak neki problémát.


8 - Lássuk az asztalt:
Lássunk egy újabb billentyűzetkombinációt! Ha hirtelen munkánk közben szeretnénk megpillantani az asztalon lévő mini alkalmazásokat (gadget) és ikonokat, akkor nyomjuk le a Windows+Space kombinációt, hogy az "Aero Peek" segítségével áttetszővé változtassuk ablakainkat.


9 - Szélesvásznúaknak:
A következő tipp elsőként furcsának tűnhet, hiszen arra biztatjuk a szélesvásznú, 16-9-es képarányú képernyők tulajdonosait, hogy a tálcájukat a régi megszokott helyéről tegyék át a képernyő jobb oldalára. A navigálás egyszerű, a képernyő alsó részének a felszabadítása során pedig plusz helyet kapunk, ami hasznos lehet például böngészés során, mivel több információt tudunk egyszerre megjeleníteni a képernyőn. A korábban ismertetett Win+T paranccsal pedig még a tálcára szúrt programok is egyszerűen elérhetőek. 1440x900-as felbontás esetén például érdemes számolgatni, hogy melyik dimenzióra van inkább szükségünk. Mind az 1440 pixelre, vagy inkább a 900-ra.
Az átállításhoz elsőként kattintsunk a jobb egérgombbal a tálcára, majd válasszuk ki a tulajdonságok (Properties) menüpontot, amely belül a Taskbar location on screen-t állítsuk át jobbra (right). Persze ez elsőként furcsának hangozhat, de mindenképpen érdemes kipróbálni. Az első percek furcsasága után jól is elsülhet a változtatás.





10: Konfiguráljuk a monitorunkat
A Windows 7 fejlesztői két alkalmazást is elrejtettek az operációs rendszer belül, amik segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki a monitorunkból. Az elsővel a szövegek megjelenését állíthatjuk be, hogy azok a képernyőn a legélesebben jelenjenek meg. Elindításához gépeljük be a start menübe a következő parancsot: "cttune", majd üssünk egy entert, s kövessük végig a megjelenő párbeszédpanel utasításait, amely négy lépésben segíti a fontok megfelelő konfigurálását.
Hasonlóan működik a Display Color Calibration nevű alkalmazás is, amelyet a start menüből a "dccw" kulcsszóval indíthatunk el. A program segítségével finomhangolhatjuk monitorunk fényerejét, kontrasztját és a színek megjelenését, hogy az a lehető legszebb képet produkálja.