A száraz teszteredmények szerint a végleges Windows 7 egyértelmű
visszalépést mutat az RC-hez képest, de attól még valóban szerethető
operációs rendszert készített a Microsoft. Ha a válság nem szól közbe,
várhatóan gyorsabban terjed majd el, mint a Vista.
Megjött a Windows 7, készen áll a világ meghódítására. Régóta vártuk
már, mert a Vista sosem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket: piaci
részesedése három évvel a megjelenés után sem érte el a 20 százalékot,
miközben az XP 72 százalékos eredményével megőrizte piacvezető szerepét.
A Vista ugyan sokat tudott, de számos kompatibilitási probléma volt
vele a megjelenéskor, túl nagy volt a hardverigénye és túl kevés
látványos újítást mutatott fel ahhoz, hogy megérje lecserélni miatta az
XP-t.
A Windows 7 pont ott erősít, ahol a Vista
annak idején elvérzett: gyengébb számítógépeken is remekül érzi magát,
és bár ugyanazokat a standardokat használja, mint a Vista,
kompatibilitási problémák már nem merülhetnek fel vele kapcsolatban.
Végignéztük, ahogy a rendszer felnő: teszteltük a prebétát, a bétát, majd az RC-t,
most meg itt van a kezünkben az Ultimate operációs rendszer a maga
teljességében, mind a 7 gigabájtjával, mind a 32 bitjével. Lássuk, mi
lett a gyerekből.
A korábbi verziók mindegyikénél megfigyelhető volt, hogy a különböző
benchmarkokban jobb eredményt értek el, mint a Vista. Már a prebéta is
meglepően stabilnak tűnt, a béta még kiszámíthatóbb, igaz, valamivel
lassabb lett, míg az RC olyanra sikerült, mint egy kész operációs
rendszer: azt követeltük, dobozolják be és adják ki. A Microsoft azonban
még csiszolt egy kicsit a kódon az ígéreteknek megfelelően: azt
állították, hogy a 7-es esetében az RC lesz olyan, mint a Vistánál a
végleges verzió, míg a kiadott példány inkább egy SP1-esre emlékeztet
majd.
Hát lássuk, hogyan sikerült az első, rögtön javított változat.
A tesztkonfigurációnk hónapok óta ugyanaz. A HP Pavilion DV5-ben
2 gigahertzes Core 2 Duo processzor, 2 gigabájt memória, hatcellás
akkumulátor és Nvidia Geforce 9200M videokártya van, laptopban tehát
átlagosan felszereltnek számít, ez a teljesítmény szinte már bárkinek
elérhető 2009-ben.
Szokás szerint a telepítéssel kezdtünk, ebben
a versenyszámban nincs változás: a Windows fürgén, alig fél óra alatt
felmászik a gépre. Ideális esetben persze csak egyszer kell végignéznünk
a folyamatot, de jó hír, hogy akkor sem sokáig.
Másodjára a bootidőt vettük górcső
alá, és meglepődtünk: az eddigi legjobb eredményt kaptuk nemcsak a 7-es,
hanem az összes Windows értékeit figyelembe véve. Az új operációs
rendszer tehát gyorsabban áll fel, mint a 21. században bármelyik
elődje. A neheze azonban még hátra van.
